70 – es évek emlékei

Húsvét  gyerekkoromból

Az emberben akarva akaratlanul vannak momentumok, amiket talán soha nem felejt el. Így van ez reteknálam is amikor a húsvétra gondolok. Egy 20 ezer fős városban nőttem fel, de húsvétkor az első utunk apuval a nagymamához vezetett, aki nem messze lakott egy kis faluban. Nem is ez volt az érdekes az egészben, hanem az, hogy lakott ott egy kertész, akinek 3 lánya volt, és igazából oda szerettem járni.

Nem a lányok végett, hanem azért, mert minden évben ott láttam, ehettem először retket. (ma ez a momentum talán teljesen triviálisnak tűnik, de akkor ez is másképpen volt ) Barna bácsi kertész volt, és állandóan “elintézte” hogy neki húsvétra legyen piros retek az asztalon. Akkoriban nem úgy volt, mint manapság, hogy egész évben van retek a boltokban.

Mára már sokan nem is szeretik mert… Szóval számomra ha a húsvétról van szó, akkor Barna bácsi retke, illetve a locsolkodás utáni kártyaparti idéződik fel. Ugyanis, amikor már apám letette végre a nagy Volga 21 – et leülhetett és megihatott egy finom házi pálinkát, amit titokban főzött minden évben. ( nagyon tudta 52 kisüsti) Talán azért is imádom máig is a finom házi pálinkát :-). Ne érts félre nem itatott gyerekkoromban, sőt még meg sem szagolhattam, de tudod egyszer mindenkinél eljön az idő, amikor koccinthat az apjával.

Szóval húsvét délután jöttek a sógorok és éjfélig ment a römi parti, amiben én is részt vehettem, mert megtanították, hogyan is kell. Nagyon sokáig még kimaradt a pálinkázás, de hát egy gyereknek nem való ez a nemes szilva lé.

Érdekes módon apám soha nem locsolkodott vízzel, így én sem őriztem meg ezt a hagyományt. Viszont egyszer meg próbáltam saját lányomon és majdnem baleset lett a vége, ugyanis a bögre füle a nagy suhintásban letört és a kislányom feje mellett landolt pár centiméterre a falon. No az a húsvét reggel reggel is egy olyan momentum volt, amit talán soha nem feledek el és úgy néz ki maradok a kölninél.

Áldott Boldog húsvétot mindenkinek

Megosztás

Comments

comments